A mai délelött váratlan dolog történt
,összefutottam Khaleddel! Róla született már pár bejegyzés(Emlékek 2,Bár tudnék felejteni). Négy hónapja lett vége egy igen szövevényes szeretői viszonyunknak.
Röviden annyit a most csatlakozóknak,hogy ennek a fiunak van egy idös felesége és egy másik szeretöje akinek van férje,ez a csaj azóta már szült egy babát de nem tudta kitöl fogant a baba. Az én szerepen nemtudon mi volt srác életében de állitotta, hogy szeret,de végül csunya véget értünk,persze én is ludas voltam,nem kenem rá kizárólag a dolgot.
Szóval ma reggel mentem vásárolni és összefutottunk "esküszöm tényleg véletlenül". Örült, hogy lát és beszéltünk pár szót. Azt mondja nem az övé a kisbaba hanem a csaj férje az apuka és a nőcivel csak barátok már-na ja én meg most jöttem a falvédőről!!!!!! Mondta, hogy ne kerüljük egymást, maradjon egy normális beszélő viszony közdtünk-ok ez még elfogadható. Azonban legnagyobb meglepetésemre elkezdett közeledni,ölelni próbált és csókolni. Finoman de határozottan háritottam a dolgot. Természetesen eszemben sincs visszamászni egy ilyen kapcsolatba,de hazudnék ha azt mondanám,hogy nem kavart fel. Sok sok emlék jutott eszembe és mégtöbb keserüség amit miatta éreztem régen,az akkori és kicsit a most kavargó gondolataimról is könyvet lehetne irni. Persze volt pár olyan pillanat ami annyira erősen él bennem annyira csodálatos volt és talán soha más férfivel nem lesz lehetséges-ezek emlékére került a támához a fent látható kép.
De ezek után méginkább elkerülöm az adott környéket,minimálisra sökkentve a véletlen találkozások lehetőségét,esélyt sem adva a kisördögnek.
