Tenap megoperálták édesapám, strummája volt. A mütét hat óráig tartott, anyum végig ott ült a kórházban és várta a híreket. Sajnos nem tipikus tünetekkel jelentkezö strumma volt ezésrt nem diagnosztizálták időben, így a mütétnek nagy kockázata volt, de ugy néz ki minden jól alakult. Agódunk az öregért, nem csak mert az apukám, hanem mert amugy is egy jó fazon. Hihetetlen mennyire okos, de sosem hivalkodik a tudásával, és remek humora van. Apu apukája is ilyen volt, sajnos mikor élt nem értékeltem eléggé, pesze hisz gyerek voltam-de most nagyon sajnálom, hogy nem töltömmel vele több időt. Szerencsére apuval még lesz jópár évünk humorizálni.

A Nagypapámról jutott eszembe egy régi történet. Ugy 10 éves lehettem, nálluk nyaraltunk Vasváron, az utcájuk fölötti dombon már szántöföldek voltak amin már magasodott a búza. Az utcabeli többi gyerekkel játszottunk, valahogy jó mókának tünt a magas növények közt bujócskázni, amivel sajna letapostuk az értékes terményt. És milyen a mi szerencsénk, pont jőtt a terület tulajdonosa, fülöncsípett minket, mindenkit kikérdezett, hogy kinek a fia-bórja. Kisvárosban persze rögtön tudta ki-kicsoda. No persze otthon elbujtam, gondoltam kivárom mi lesz. Jött is a terület tulaja és elmondta a Papinak a történteket, persze elötte a többi gyerek rokonainál is járt. Mint másnap kiderült mindenki kikapott otthon......kivéve engem. Papi huncut és erövel visszafogott mosollyal a szája sarkán közölte, hogy ő is csinált ilyet gyerekként, de ez csunya dolog, mert értékes növényekröl van szó. Kérte többet ne csinálja ilyen butaságot. Eszembe se jutott többet ilyesmit tenni.

Ilyen volt az én Papikám!