Na végre sikerült visszanyernem a netem tulajdonjogát, na nem volt kikapcsolva csak Macim napok óta folyamatosan filmeket töltött le és mivel a mi netünk egy konzervatív urilány nem volt hajlandó más oldalakkal kapcsolatot létesíteni. De most végre itt vagyok, gyorsan meg is néztem rengeteg álláshírdetést, el is küldtem jópár önéletrajzot. Most neki kéne állnom rendet csinálni meg főzni, de hogy igazán őszinte legyek semmi kedvem hozzá. Pedig uszik a lakás és reggel ügyesen vettem egy nagy szatyor zöldséget is, hogy fincsi párolt zöldséget csináljak!
Igazából tegnap kellet volna házitündérkedni, de Macit elkisértem az orvoshoz.....hát ne tudjátok meg! Olyan fejetlenség van némely kórházban.....és mielött még valaki politikai fennhangot látna a szavaimba kijelentem, hogy nem a "reformok miatt van". Ahova én járok dokihoz kb. két hét alatt mindent szépen összehangoltam egyszerü belső párbeszéddel és tényleg minden jól müködik, de ahova Macikám ját....áááá! Egyrészt állati lassan dolgoznak, másrészt senki nem tud semmit!!!! Hiába próbálsz időpontot kérni, mert még azt se tudják megmondani kitől kell vagy hol érdeklődj. Hiába voltunk ott személyesen semmit nem tudtunk elintézni, egy telefonszámmal és persze jónéhány tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ma kell felhívni a számot és talán az a Doki tud majd valami értelmeset mondani. De ezt a számot se az ügyintézőtől kaptuk......hanem egy folyosón kétségbeesésünkben megszólított talpraesett nővértől! A dühítő az, hogy minden épület, ember, technika adott lenne de egyszerüen valamit elszúrtak szervezésügyileg! Szerencsére nem minden rendelőintézet és kórház ilyen, volt pár jó tapasztalatom is a "reformok" óta, csak a tegnapi nagyon felpaprikázott!
De persze én ilyen esetek után szeretek vigasztalódni és mivel egy Turkáló butik volt csak a közelbe hát ott tettem meg és lelki nyugalmam visszaállítása érdekében vásároltam egy remek felsőrészt!
