molettibaba

Tegnap este átszaladtam unoatesómékhoz,mert üzent napközben,hogy mennyek át. Nem voltam ott sokat mert a szél nagyon feltámadt,gondoltam még idejében elindulok haza. Öszintén szólva kicsit rosszul esett,hogy egyiknek se volt annyi esze,hogy nem enged el gyalog ilyen időben. No de ez van,gazdagabb lettem egy tapasztalattal. Hazafelé szerencsére az eső elkerült,a szél viszont eszetlenül fújt,több kicsavart fa is utamba került. Alapvető szerencsém,hogy szeretem és tisztelem a vihart-a természet erőit,igy nem féltem. Ahogy épp elfordítottam a kapu zárjában a kulcsot rámcsöppent egy csepp eső. A szerencse vagy a gondviselés e de a vihar megvárta míg hazaérk és csak akkor kezdett tombolni!!