Nállunk a vihar szerencsére nem utált dolog,én rajongok érte. Igaz tegnap kissé megnehezítette a délutánt. No nem a tüzijátékra menést hiusította meg,mert oda nem volt tervbe a kilátogatás. Hanem nemes egyszerüséggel beáztunk,mikor észrevettem,hogy csöpög a víz a plafonról szaladtam fel a paslásra,gyorsan kerítttem a sufniból lavort,mer kannákat,mert több helyen is csöpögött be a víz a padlásra. Miért is lenne egyszerü,a sufni a kert végében van,mire behoztam onnan a szükséges dolgokat,bőrig áztam! De végül leküzdöttük a beázást!
Este mikor már Kitti aludt ujra szakadni kezdett az eső,a tetőért már nem aggódtam,de magamért annál inkább. Szinte mágikus módon vonzott a vihar,végül a teraszon álltam az esőben és csak néztem a villámokat. Ugy éreztem bennem is ilyen villámok tombolnak és ki akarnak törni de nemtudom hogyan tudnám ezt az erőt felszinre hozni! Olyan szürkének és tehetetlennek éreztem magam,annyira szeretnék csinálni valamit...nemtudom mit...csak valamit!!!
