Még iskolás koromban egy osztálytársamon keresztül megismertem egy mozgássérült lányt,ő nagyon szép verseket ír. Sajnos már rég nem tuduk róla semmit,de néhány verse fel van írva,leírok időnkét egyet-egyet!
Zsebóra!
A boldogság valahol olyan, mint egy óra.
Jóság és szeretet a mozgatórugója!
S mert egyik óra sem jár,ha nincs benne elem,
Ebben az esetben ez jó adag türelem.
És ahogy az órán futkos a mutató,
Mások megértése sem elhanyagolható!
Egy kevés szelídség és önzetlenség kell még,
S máris megindul az apró fogaskerék.
Kicsi kis zsebóra mely láncodon csipog:
Ennyi a boldogság-nem egy nagy titok!
