Üdvözlet minden olvasónak!
Már sokszor gondoltam hogy le kéne írogatni naolószerüen hogy mik történnek,történtek velem életem során! Valószinü sokaknak vannak hasonló történetei amiket én is szívesen meghallgatok,mert igaz a mondás hogy "Jobb mások kárán tanulni!"!
Elsöként írok kicsit magamról,hogy az alapszemély tehát "én" kicsit ismerössé váljon!
Nő vagyok,27 éves és van egy kislányom akit egydül nevelgetek,persze szüleim segítségével. Ha valakit érdekelne molett alkat vagyok és a bolgnév a chaten használt nevemből fakad,ami ugyebár az alkatom miatt született! Dolgozgatom egy irodában ahol irigylésreméltóan sok szabaidőm van,itt van időm a blog írására is! Azthiszem egy különleges tulajdonságom van,mégpedig hogy a szerelmi életemen átok ül,de ez elöbb utobb ugyis érthető lesz!
Na pusz mindenkinek!
Kittibaba apukája:
Azthiszem elsőként Az én kicsi bogárkámról írok kicsit és az apukájáról! Nagy szerelemnek indult. Van egy Nagyon jó barátnőm az ugynevezett bestia-igy fogom hívni mert ő is Kati mint én és jó lenne nem kavarni minket. Szóval bestiácska egy étterembe dolgozott ahova az én volt párom enni járt,sokszor beszélgettek és én is szóba kerültek,végül sanyi azt kérte had találkozzon velem amibe belementem és hát egymásba is szerettünk,összeköltöztünk....eltelt pár hónap és terhes lehett,nagynehezen ugy döntöttünk megtartjuk a babát. A lakásom igencsak átalakításra storult,ami égül szüleim közbenjárásával meg is történt. a terhessé nem volt épp könnyü,tíz hetesen bevéreztem,csoda hogy nem vetéltem el,ezzel persze még nem volt vége a korházasdinak,magasvérnyomás,toxémia és egyéb nyalánkságok,többet voltam korházban mint otthont! Végül eljött a szülés.
Szülés:
Meglepő módon otthon voltam mikor elfolyt a magzatvíz,telefon a dokinak,nagybátyám megjött a szakatt Varburgal/nemtudom hogy kell írni ezt az autómárkát de szerintem érthető/ és irány a Kórház! Mondhatni mákom volt mert fájásom egy darab se volt,nem is tágultam,igy a fájdalmakat megusztam,de a vérnyomásom az egekben! Másfél óra mulva ugy döntött a dokim,hogy irány a műtő,császármetsztés! Igaz nem fáj ugy mint a normál szülés de elég kellemetlen. Kezdetnek pucéron beszíjaznak egy nőgyőgyászati vizsgálóágyba,aztán infuzió,zöld lepedők,hasat bekenik fertőtlenítővel. Végül a doki beöltözve megáll fölötted egy szikével és igy szól. Mehet!-és csak ekkor kapod az altatást! a gerinc érzéstelenítös szülás kb. ugyan ez csak ott ébren vagy közben! De hát mindent a babáér!
Mikor kitóltak a műtőből első szavam a páromnak szól....képzelhetitek mi volt....Szeretlek!--akkor még ki serjtette hogy másfél év mulva szakítás lesz belölle.
Kicsit lányommal való első találozásomról,mivel császáros voltam csak késöbb láttam Kittit,anyuék már megnézték addigra és mondták hogy gyönyörű! Na mikor én is keromba foghattam arra gondoltam hova tette a család a szemét,fehét pöttyös volt az orra,lapos az arca,tiszta vörös meg mit tudom én milyen árnyalat,a körmei barnásak...pff szegényem hogy nézett ki! Eltelt két-három nap és akkorra tényleg csodaszép lett,persze már akkor is imádtam mikor csúnya volt. A párom akkor még ugy tünt veszi az akadályokat és imátta a kicsit,otthon sokkal jobban el volt vele mint én,mert be kell valjam nem voltam tul talpraesett,egyszerüen nemtudtam mit kezdeni az állandóan síró kisbabával. Lassanként megtaláltuk persze a közös nevezőt.
Eltelt az első három hét és Sanyi visszament dolgozni,innentöl kezdődtek a gondok. Egyre inkább nem adott haza pézt és nemtudtam mit csinál vele. Másfél év alatt odáig jutottunk se pénz nem adott és nem is segített,sokszor azt se tudtam hogy éjjel hol van. Persze idővel kiderül,játékgépezett....mikor rájöttem nem volt tovább. Olyan szinten szemvedtem hogy majdnem összeroppantam! Egyedül marattam,a lakás a ppénztelenség miatt szörnyen nézett ki már,szóval a béka hátsója alatt---a lelki sebeimb pedig óriásiak voltak.
Persze szüleimre számíthattam most is. Lassanként haladtam,kittit bölcsibe irattam,elkezdtem dolgozni,kicsit szebbé tettem a lakást,sok ujj ruhánk is van,szóval összekaptam magam!
